2015. október 31., szombat

Az idő rácsai


Stone
Akár szerencsésnek is gondolhatnánk magunkat, hiszen tanúi voltunk a 2000. év beteltének. Aztán együtt gördültünk át a maják időkerekén egy újabb ciklusba. Néha túl sok jelentőséget tulajdonítunk ennek, néha semmit, s közben egy pillanatig sem gondolkozunk azon, hogy tulajdonképpen nem történt semmi, csupán a számok, az időmérő szerkezetek és a képzeletünk játszik velünk.

Börtönünk az idő s a börtönőrök mi magunk vagyunk. Pedig lehetnék talán az idő urai is, de csupán a szolgálói vagyunk. Ha megfogan egy gyermek mai világunkban, akkor rövidesen kiszámolják, hogy mikor illendő megszületnie, s ha mégsem, akkor koraszülött lesz vagy túlhordott. Címkét kap. Ha elkerüli ezeket a buktatókat és „időben" születik, rögtön lemérik, felírják, adat lesz belőle anélkül, hogy tudná.
Aztán elkezdődik az élete az óra rabságában. Pontosan kiszámolt időközönként etetik, játszanak vele, A gyermek pedig szépen növekszik és megtanulja, hogy az idő, ez a láthatatlan zsarnok őrködik minden lépése felett.
Éljetek úgy, hogy életetek ne hiány legyen az idő rácsai közt, hanem színes tapéta.
Óvodás lesz és korán kel, mert várja az óvó néni, eszik, mert itt az ideje, délután pihen, ha nem fáradt, akkor is, mert annak is ideje van. Aztán jön az iskola és az idő rácsai még szűkebbé válnak, becsöngetés, kicsöngetés, kicsengetés, becsöngetés.
naptár
Pedig vannak dolgok, amik nem vesznek tudomást minderről. A csiga pont iskolakezdés előtt próbál átkelni a járdán, a gyermek megvárná türelmesen, míg elér az első fűszálig, de nincs idő. Valóban nincs idő? Arra születtünk, hogy pontosan megírt forgatókönyv szerint meneteljünk a végzetünk felé? Valóban nincs idő, hogy meghallgassuk a madarak énekét, hogy megszagoljuk a virágokat?

Igenis rázni, feszegetni kell az idő rácsait, különben elveszünk, időpontokká, naptárbejegyzésekké válunk. Az idő a lelkileg gyengék, a fantáziátlanok kapaszkodója, mindazoké, akik magukban sem hisznek. Ti ne legyetek ilyenek! Legyetek víz, mely hol pára, hol felhő, hol eső, egyszer csörgedező patak, egyszer megállíthatatlan áradás, hópihe, jéghegy, hegyek oldalán araszoló gleccser.
Éljetek úgy, hogy életetek ne hiány legyen az idő rácsai közt, hanem színes tapéta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése