Eljött az idő, hogy tisztavizet öntsünk a RAM-ba. Mióta elterjedt folyamatosan zajlik a vita, jó-e nekünk embereknek, hogy lassan életünk minden elemét átszövi a digitális háló, hogy néha úgy érezhetjük, már nem minket szolgál, hanem mi szolgálunk neki.
A szélsőségesnél, szélsőségesebb elméletek mily meglepő, éppen a sokat bírált digitális birodalomban a világhálón terjednek. A Facebookot ekézni a Faceookon, meglehetősen perverz dolog. Persze tudom így jut el a legtöbb emberhez, de mégis, itt a vizet prédikál, bort iszik szindróma könnyedén tetten érhető.
Én azt gondolom, a digitalizált világ önmagában se nem jó se nem rossz. Persze a használata, és itt nem csupán a kattintási, kommentírási és profil feltöltési képességekre gondolok, feltételez egy bizonyos mértékű intelligenciát, és háttér műveltséget, különben az ember gyorsan elveszik az információ halmazban. Persze nem mindenkit zavar ez, sőt bizonyos eszmék hívői között futótűzként terjednek a különböző tanok, melyekből megtudhatjuk például, hogy mi magyarok nem tétlenkedtünk, mindig itt a Kárpátok ölén, hanem piramisokat építettünk, megváltottunk, leigáztunk, uralkodtunk szerte a világban. Aki szereti ezt hinni, az bőven találhat hozzá muníciót, mint ahogy bármi máshoz is. Ez szerintem nem baj, mindenki olvasson azt, amit akar, és terjessze is, ha úgy érzi jónak, és cáfolja, ha van kedve és érve hozzá, attól még a kopernikuszi világkép alapjaiban nem változik. Keringünk szépen annak rendje s módja szerint a nap körül, s közben néha furcsákat gondolunk, sebaj.
Az már persze baj, ha valaki nem tud eligazodni ebben a rendszerben, ám mégis mélyebbre próbál menni benne, mint amit képességei megengednek, vagy bizony nagyon is érti a rendszert és ezért elmerül s beleveszik végzetesen.
Örök példám a használod a rendszert vagy használ a rendszer dilemmájára egy régebbi munkahelyemen történt eset. Egyik kollégám a mobil telefon lelkes felhasználója volt, így mindig minden helyzetben, előnyben részesítette a telefonhívást. Amikor egyszer egy fontos ügyet próbáltam vele megbeszélni és már 3 percen belül harmadszor vette fel a telefont, kimentem a másik szobába, és amikor hallottam, hogy abbahagyja a beszélgetést már hívtam is, és megbeszéltük amit kellett, bár amikor rájött a szomszédban vagyok kicsit furcsállotta, de végül is belátta, hogy csupán kreatívan alkalmazkodtam.
Magamról szólva, úgy gondlom ura vagyok a helyzetnek, van okos telefonom, melynek naptára szinkronizálja a céges, a magán érdekeltségek és a privát elfoglaltságok időpontjait, így könnyedén elkerülhetem az ütközéseket. Laptopom kettő is van, az egyik nagyobb teljesítményű, ezzel szerkesztem a weblapokat, időnként gépész rajzokat, vagy éppen grafikai munkákat, a másik kisebb hordozható gépemen a napi dolgokat oldom meg, vihetem bárhová, hosszú üzemideje biztosítja, hogy egésznap készenlétben áll, ha éppen szükséges.
Ezt a blogot is a Google dokumentum kezelőjében írom, aztán este majd letöltöm, a másik gépre átnézem, keresek hozzá pár képet, így jut el önökhöz.
Vannak, akik a magánszférát féltik a digitális hálótól, én nem hiszem, hogy ez valós probléma lenne, azt tudhatja a Facebook, hogy örültem a győri kézilabdások sikerének, de, hogy milyen bort ittam az örömre, azt csak akkor tudja meg, ha én is akarom, sőt be is csaphatom, ha ahhoz van kedvem, s aztán leguríthatok egy sört a győzelemre.
A Google tárolja az írásaimat, amik amúgy sorban megjelennek, miért kellene, hát páncélozott kazettába rejtenem, s ha valaki feltöri a fiókomat és plagizál, ám tegye, ha csak végig olvas mindent, valamit keresve, jó az, legalább szert tettem egy lelkes olvasóra, hogy amúgy mit gondolok róla, azt előre biztosan, még én sem tudom.
Egyet fontos tudni, hogyan kell kikapcsolni, hogy a tópartra a könyv mellé ne vidd az okos telefont, vagy ha már vitted halkítsd le, kevés olyan dolog van, ami egy órát ne várhatna.
Most pedig, hogy biztos legyek a dolgomban rákeresek magamra 5.910.000 találat ez biztos nem mind rólam szól, szűkítem a kört, költő és Kaposvár 1.000.000-ra esik a találatok száma, persze ez se mind az én adatom, ám lehet valami kimaradt. Újabb kritérium blog író 250.000 ez már döfi, de nem állhatunk meg itt. Mit csinál most? Néma csönd, a Google nem tudja, hogy éppen a Google-ban blogot írok róla. Meg vagyunk mentve, sőt azt sem tudja, hogy most elmegyek, iszom egy kávét. Valódi háló ez, de még nagyok a lyukak, átbújhat rajta bárki, ha akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése