A karácsony nekem mindig különleges ünnep volt. Persze
tudom, mindenkinek az, ám nekem, mivel munkával töltött éveim jelentős részét
az építőiparban éltem meg, ez egyfajta bónusz volt mindig. Mert legalább három
hétig, de néha még hosszabb ideig is, csak az ünneppel, a családommal és
magammal törődhettem.
Így van ez most is. Miközben rengeteg feladatot megoldok,
közben mégis csendesen, nyugodtan csordogál az idő. Ahogy elkészül minden, a
fa, a karácsonyi vacsora, felkészülés a vendégek fogadására, közben még sem
érzem azt a nyomást, ami a hétköznapokban, hasonló dolgok kapcsán megvan. Mert
most, csak ezeknek a dolgoknak van itt az ideje.
Egyfajta alámerülés ez egy másik létezésbe, egy olyanba,
amikor, ha végig nézem a könyveimet, akkor nem az jut eszembe, hogy melyiket
nem olvastam még, hanem az, hogy most bármelyiket kezembe vehetem, belátható
időn belül a végére érek.
Most éppen egy japán író Murakami Haruki könyvét olvasom a
futásról. Mivel magam is rendszeresen sportolok, így érdeklődve olvasom a
kilóméterekkel való küzdelemről szóló sorokat. Ezek a sorok úgy szólnak a
küzdelemről, hogy közben mégis könnyedek, nyugodtak maradnak, az író egyfajta
kívülállóként ír, maraton futó és író önmagáról.
Még középiskolásként gyakoroltam a tájfutást, aztán utána is
még egy ideig próbálkoztam hosszabb távokkal, a legtöbb harminc kilométer volt.
Így visszaemlékezve nem volt vészes, lehet, ha akkor kicsit komolyabban veszem
a maratoni táv is meglehetett volna, de annyiféle sport van, nem akartam egynél
leragadni.
Harukit olvasva ma már azt is tudom, hogy mennyire amatőr
voltam, hogy mennyire ösztönösen csináltam mindent. Most miután a futást már
csak a futópadon művelem, egyfajta kiegészítő mozgásként, egészen különleges
élmény olvasni egy írótól a futásról.
Ilyenkor karácsonykor nem csak a könyvek jönnek közelebb, de
a lehetőségek is. Át fogom alakítani a weboldalamat, a blog oldalamat, a
közösségi médián lévő jelenlétemet, úgy általában mindent. Háromhét erre bőven
elegendő, még úgy is, hogy közben lesz időm a családomra, mindenkire, akit
szeretek.
Bónusz idő ez igazi áldott napok, a karácsonyfa ágain izzó
fények a bevilágítják az utat, nincs más dolgom csak menni rajta. Hová? Majdnem
mindegy, maga az út fontosabb a megérkezésnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése