Bár
errefelé nem ritka az áramszünet, most egy másikról lesz szó, olyanról mely nem
felbosszant, hanem feltölt. Ma valahogy semmi kedvem valami aktuális látszólag
fontos dologról írni, a tegnapi eső kimosta a levegőből a világmegváltó
indulatokat.
Szerencsés
ember vagyok, szerencsés, mert korán kelek, sokan nem is tudják mennyire más a
világ a nyári hajnalok fényében. További szerencsém, hogy van egy gyönyörű
kertem, egy igazán tündéri kicsi tóval. Bárhová indulok, bármely hajnalon, ha
pár pillanatra is, de mindig odamegyek a tóhoz, hálát adok a sorsnak, hogy volt
eszünk, erőnk és ötletünk létrehozni ezt a privát csodát. Hosszú ideig
készültünk rá, aztán egy május elsején, lemondva a proletár örömökről neki
láttunk és estére volt tavunk. akkoriban még nem volt ez nagy divat, de nekünk
kellett, régóta égett már bennünk a hiánya, azóta csinosítjuk, gondozzuk.
Most
vasárnap egy esős éjszaka utáni hajnalon még valódibb, még élőbb ez a mikrovilág.
Két feketerigó sétál a fűben, a szivarfa ágán egy gerle hajtogatja furcsa
énekét. Aztán rákezd a többi madár is, a vízesés csobogása csak pillanatokra
hallható. Ilyenkor érezni, hogy mitől is lehetne szép és élhető ez a világ,
aztán ahogy lassan leszárítja a szél és a nap a tegnapi esőcseppeket, valahol
megszólal egy fűnyíró, s madárdallal hímzett csend tépett foszlányai hullnak a
fűre. Később egy motorfűrész is bekapcsolódik, elképzelem az embert, aki
figyelmesen nézi, hogyan marnak bele az acélfogak a fába. Most nem haragszom
rá, neki dolga van, ez az áramszünet csak nekem jár. Én vagyok, aki
megsimogatja a halakat a tóban, én vagyok, aki tudja, hogy nincs titok, csak
sorsok vannak és átaludt vagy átdolgozott hajnalok. Miként Lin-csi mondta a
Huo-to folyó partján: „Nincs semmiféle tanítás! Nem is volt és nem is lesz!
Magatok vagytok, nincs semmi más!” Ahogy ezt leírtam a fűrész elhallgatott, a
madárdallal hímzett csend sebei begyógyultak.
Ez a tó itt, a kezdet és a vég, innen indulok, és ide térek.
A fűrész újra kezdi, de már csak a fülem hallja, a csönd szívemben már nem
szakad szét, itthon vagyok most és mindig, a tegnap, s holnap csak egy tévedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése