2015. július 24., péntek

Áramszünet


Bár errefelé nem ritka az áramszünet, most egy másikról lesz szó, olyanról mely nem felbosszant, hanem feltölt. Ma valahogy semmi kedvem valami aktuális látszólag fontos dologról írni, a tegnapi eső kimosta a levegőből a világmegváltó indulatokat.
Szerencsés ember vagyok, szerencsés, mert korán kelek, sokan nem is tudják mennyire más a világ a nyári hajnalok fényében. További szerencsém, hogy van egy gyönyörű kertem, egy igazán tündéri kicsi tóval. Bárhová indulok, bármely hajnalon, ha pár pillanatra is, de mindig odamegyek a tóhoz, hálát adok a sorsnak, hogy volt eszünk, erőnk és ötletünk létrehozni ezt a privát csodát. Hosszú ideig készültünk rá, aztán egy május elsején, lemondva a proletár örömökről neki láttunk és estére volt tavunk. akkoriban még nem volt ez nagy divat, de nekünk kellett, régóta égett már bennünk a hiánya, azóta csinosítjuk, gondozzuk.
Most vasárnap egy esős éjszaka utáni hajnalon még valódibb, még élőbb ez a mikrovilág. Két feketerigó sétál a fűben, a szivarfa ágán egy gerle hajtogatja furcsa énekét. Aztán rákezd a többi madár is, a vízesés csobogása csak pillanatokra hallható. Ilyenkor érezni, hogy mitől is lehetne szép és élhető ez a világ, aztán ahogy lassan leszárítja a szél és a nap a tegnapi esőcseppeket, valahol megszólal egy fűnyíró, s madárdallal hímzett csend tépett foszlányai hullnak a fűre. Később egy motorfűrész is bekapcsolódik, elképzelem az embert, aki figyelmesen nézi, hogyan marnak bele az acélfogak a fába. Most nem haragszom rá, neki dolga van, ez az áramszünet csak nekem jár. Én vagyok, aki megsimogatja a halakat a tóban, én vagyok, aki tudja, hogy nincs titok, csak sorsok vannak és átaludt vagy átdolgozott hajnalok. Miként Lin-csi mondta a Huo-to folyó partján: „Nincs semmiféle tanítás! Nem is volt és nem is lesz! Magatok vagytok, nincs semmi más!” Ahogy ezt leírtam a fűrész elhallgatott, a madárdallal hímzett csend sebei begyógyultak.

Ez a tó itt, a kezdet és a vég, innen indulok, és ide térek. A fűrész újra kezdi, de már csak a fülem hallja, a csönd szívemben már nem szakad szét, itthon vagyok most és mindig, a tegnap, s holnap csak egy tévedés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése