Ami elromolhat, az el is romlik

Bizony előfordul, nem is olyan ritkán, hogy hiába tervezünk meg valamit gondosan, végül egy váratlan dolog közbejön. Ilyenkor gyakran nem értjük, mi történt és magunkat, vagy valaki mást hibáztatunk, pedig igazából nincs rá okunk. A világ pont attól érdekes, hogy soha nem tudhatjuk száz százalékra, mi fog történni. Vannak bombabiztos valószínűségek, de ott is lehet valami másként.

Amennyiben ez nem így lenne, akkor a világ csupán matematikai képletekkel leírható folyamat volna, s benne minden, ha nem is egyszerűen, de kiszámítható módon létezne. Ám az, hogy a mikrovilágban immár bizonyítottan nem minden történés jósolható meg pontosan, az, hogy egy részecske helyének csak valószínűsége van, mely közelíthető ugyan, de pontosan nem értelmezhető, az én olvasatomban akár Isten létezésének is bizonyítéka lehet. Igen, ebben Einstein tévedett, nincsenek rejtett paraméterek, és Isten bizony kockázik.

Miként azt Mallarmé zseniális költeményében mondja, egy kockadobás soha nem törli el a véletlent. Bizony, Isten kockázik és bár mindenható, sokszor csak próbálkozik, a végtelen neki sem adja meg magát egykönnyen.

Kockázunk folyamatosan, fejünk egy nagy játékterem, s a véletlen mint örök esély ott lebeg a közeli és a távoli jövőben, nem menekülhetünk.

Mallarmé költő volt s már a tizenkilencedik században megsejtett valamit abból, amit a huszadik századi fizika oly szenvedélyesen kutatott. Ő ösztönösen tudta, amit a tudósok kísérletekkel és számításokkal próbáltak cáfolni, vagy bizonyítani: Minden gondolat kockadobás.

Igazából ezt akkor érthetjük meg, ha megpróbáljuk kitalálni, mit fogunk gondolni a következő pillanatban. Nem tudjuk, a gondolatok valahonnan előbukkannak, és aztán átadják helyüket a következőnek.

Kockázunk folyamatosan, fejünk egy nagy játékterem, s a véletlen mint örök esély ott lebeg a közeli és a távoli jövőben, nem menekülhetünk. Nem véletlen, hogy a meditációs technikák éppen, mint Einstein gondolta, a véletlent próbálják kiszűrni. Lényegük, hogy egy síkúvá, egy hegyűvé tegyék a gondolatokat, így véve elejét a kockázásnak.

Ám a valódi kérdésre, hogy honnan jönnek és hova mennek azok a bizonyos gondolatok, nincs válaszuk, a világ működése nem írható le, csak közelíthető, az elméletek és a kísérletek elvesznek két kvantumugrás között. Minden pillanat egy új kezdet, s egy új vég is egyben, életünk egy kockadobás, kezdet és vég minden pillanatban.