2015. november 17., kedd

1984


csuklya
Egy ember valahol egy orosz repülőtéren várja, hogy megtörténjen a csoda. Ám a csoda néha sokáig, olykor örökké várat magára. Nagyon jól tudja ezt egy másik Londonban, egy dél-amerikai ország nagykövetségén rostokoló ember, aki hasonló cipőben jár.

Mindketten lerántottak egy leplet onnan, ahonnan nem kellett volna, s bár nem derült ki sokkal több, mint amit sejtettünk, miszerint a király meztelen, ám arra nem gondoltunk, hogy tetőtől talpig gyantáztat a szentem, és rejtjeleket tetováltat a micsodájára.
Nos, így állunk most, és csak sajnáljuk ezt a két embert, akik számára megállt az idő. Bár vannak, de még sincsenek, sorsuk nem példa, nem hősi jelkép, csupán figyelmeztetés.
A király meztelen, ám arra nem gondoltunk, hogy tetőtől talpig gyantáztat a szentem, és rejtjeleket tetováltat a micsodájára.
Mit tanulhatunk tőlük? Nem sokat, csupán annyit: vannak, akik bármit tudhatnak rólunk. Ez sokakat zavarhat, ám ha az ember nem politikus, vagy éppen milliárdos, akkor igazából nem sokat kezdhetnek vele. Tudják, hogy van bankszámlája, és hogy fizetésnapon rohan, hogy levegye róla az összes pénzt, nehogy levonjanak valamit, amire nem  számított. És akkor mi van.
ágyú
Az ember kíváncsi lény. Vannak elméletek, melyek szerint a nyelvek kialakulását nem a vadászat, vagy más gazdasági tevékenység, hanem a pletyka generálta. A kíváncsiság mellyel szinte minden emberi közösség a saját tagjaira tekint, most globálisan is megtestesül.

Szóból lettünk, s szóvá leszünk. Vagyis vala az ige, mi testté lőn, s a test igéket mond. A kör bezárult. Nem történt más, mint valódi természetünk immár megtalálva új, modern eszközeit teszi, amit tennie kell, begyűjti az információkat, s ha majd kell, él velük, s gyanítom, akkor is él majd velük egy idő után, ha nem kell.
madár
Mert valljuk be, a nagytestvér mi magunk vagyunk, valóságos és kitalált személyek életét figyeljük a képernyőket bámulva, mintha nem lenne mindegy, mi történik velük, elválik e x műsorvezetőnő y énekestől, vagy hogy éppen ki ölte meg a milliomos villa kertészét.

Igazából engem nem érdekel, ki mit tud vagy vél tudni rólam. Ezeket a sorokat is a google-ban írom, és bizonyosan, miközben pötyögöm, valahol egy igen okos szoftver megpróbálja kitalálni, miért teszem, aztán meg azt, mit lehet eladni nekem. A szoftver bizonyára szomorú kicsit, mert a gépemen linux operációs rendszer fut.
Most erősen gondolkodom azon, hogy leírjam-e a bomba, és a tőzsde szavakat, mert lehet, megerősítik a londoni tőzsde védelmét.
Azért szomorú, mert ebből tudja, bizonyos dolgokra nem vagyok vevő. Ám mivel annyira talán még nem fejlett, ide írom neki, hogy én képes vagyok bemenni bármilyen nagy hipermarketbe egy liter tejért, és arra is képes vagyok, hogy csak azzal az egy literrel jöjjek ki belőle. Még akkor is, ha tele van az üzlet fél áron kínált márkás árukkal.
barack
Most erősen gondolkodom azon, hogy leírjam-e a bomba, és a tőzsde szavakat, mert lehet, megerősítik a londoni tőzsde védelmét. Főleg, ha megtudják, hogy nagy mennyiségben vásároltam salétromot, szénport és ként.

Na, de nem viccelődöm, inkább megyek, eszem egy barackot. Nyugi, kajszit és nem obamát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése