A szürkék már itt vannak (avagy az UFO-hívők hátradőlhetnek)

Másfelől a korszakra, amelyben élünk, riasztó középszerűség és követelménnyé emelt gyengeelméjűség jellemző, politikai pártoktól függetlenül.

Márton László író

Komoly, súlyos mondat ez az író szájából, s olyan mondat, mely szövegkörnyezettől függetlenül önmagában is megállhat. Megállhat?
Valóban igaza van Márton Lászlónak, és ma Magyarország egy olyan hely, ahol kifizetődőbb középszerűnek lenni, mint kiemelkedőnek?

Amennyiben megnézzük a politikai elitünket, azt látjuk, hogy minden pártban, bizony még e szűrt, szűkített mezőnyben is vannak bőven olyanok, akiknél, ha a kompetenciákat nézzük, tömegesen vannak jobbak, hogy így mondjam, különbek, akiknek esélyük sincs odakerülni, és talán nem is akarnak. Milyen kompetenciára gondolok? Amennyiben szakpolitikus az illető, akkor szakmai felkészültségre, azon túl politikai felkészültségre, ami legalábbis átlag feletti történelemismeretet, átlagfeletti közgazdasági ismereteket, jogi- és alkotmányismeretet, szociálpszichológiai ismereteket, tanulási készséget, társadalomba való beágyazottságot takar.
Valamint nem baj, ha az illető gyorsan olvas, és gyorsan tanul, a feszített parlamenti tempóban erre is szükség van. Azontúl, amennyiben az illető nem különlegesen magas szaktekintélye egy szakmának, akkor még az sem baj, ha van neki egy elfogadható megjelenése, fel tud öltözni tisztességesen, tudja az alapvető udvariassági és protokoll szabályokat, emellett, még gyors észjárású is kell legyen és fontos, hogy érthetően és érzékletesen tudjon beszélni. Ez még nem a teljes lista, bizonyosan van még néhány fontos dolog, amit kihagytam. Nos, ha csak ezeket a feltételeket nézzük, vajon hányan maradnának a mai parlementben?
Mielőtt azonban bárki megvádolna azzal, hogy a politikai elitet fikázom, gyorsan hozzáteszem, egy társadalom elitje nem lehet jobb, mint maga a társadalom, amelyből vétetett.
Bizony, itt van az eb elhantolva. A sokak által még ma is pátosszal emlegetett Csermanek-rendszer termelte ki ezt az attitűdöt, és bizony kell néhány generáció, míg ez kicserélődik valami másra, valami előre mutatóra. Igen, akkoriban mertünk kicsik lenni, nem véletlenül tanácsolta ezt nekünk mostanra is a rendszerből ide teleportált Kovács elvtárs.
Ez a hozzáállás azóta is megmaradt, széles társadalmi szinten. Az ötlet, és egyéb javak illegális megszerzésével felemelkedett vállalkozók nem szeretik a náluk okosabb beosztottakat, és általában egy jó ötletet is képesek felülírni, s aztán kicsit megváltoztatva már a sajátjukként előadni. Az ilyen helyeken a középszerű, de a főnöknek remekül puncsolók, a sztárok és az önálló gondolkodásra képesek, vagy megtartják maguknak a véleményüket vagy nézhetnek egy másik hely után, ahol aztán előbb utóbb ugyanúgy járnak. Igazi karriert csak a kifejezetten innovációból, kreativitásból élő cégeknél futhatnak be, de ezekből azért meglehetősen kevés van.
A középszer tombol mindenütt, piti ügyeskedők már simán sztárok lehetnek, csak kevés olyan terület van, ahol valóban a teljesítmény és a képességek számítanak, talán csak a tudomány, a művészetek és a sport az, ahol a dolgok természetéből következően a középszer nem vezet sehova.
Amennyiben a sportnál tartunk, említsük meg a focit, mely még mindig legnépszerűbb sportág. Nos, a foci pontosan leképezi azt a társadalmat, melyből vétetett. Nem véletlen, hogy nem igazán tud kiemelkedni senki, és itt nem alapvetően az eredményekre, hanem a kinevelt labdarúgókra gondolok. Miért nincs nekünk évtizedek óta egyetlen olyan focistánk sem, aki valami tényleg komoly csapatban játszana?
Ha a szomszédba tekintünk, azt láthatjuk, hogy egy hasonló méretű és gazdaságú ország, jelesül Horvátország, tömegesen képes kiemelkedő képességű labdarúgókat nevelni. Gondoljunk csak a legutóbbi El Classicóra, melyen éppen három horvát labdarúgó volt ott a kezdőben. Nézzük meg a nálunk kisebb és szegényebb Uruguay-t, mely egy válogatottnyi focistát ad a BL főtáblára került csapatoknak.
A lényeg tehát nem csak az anyagi lehetőségekben, hanem alapvetően a szemléletben van, illetve lehet, meg kell idéznünk az igazi szürkezónát és ki kell jelentenünk, az igazság odaát van.
Hol van ez az odaát? Éppen csak egy ugrásra, és ebben a politikai elitnek kellene élenjárnia. Például úgy, hogy egy adott politikai vezető nem fél maga mellé vele egyszinten, vagy képességekben felkészültségben magasabb szinten lévőt választani. Ha az elit tényleg elit lesz és megmutatja, hogy miért az. Megmutatja, hogy kiemelkedő teljesítményre képes és akkor, de csakis akkor, nem rugóznak majd azon, hogy egy Gucci-táskás spin doctor kinek a pénzéből hunyorog egy ibizai bárban.
Mert amíg nem egyértelmű, hogy a magas fizetéshez és a jobb léthez igenis teljesítmény szükséges, addig szürkék mindig morgolódni fognak, mert könnyebb azt mondani, hogy biztos lopta, mint azt, hogy megérdemli, és emiatt gondol mindenki korrupcióra akkor is, ha nincs, mert megszokta, hogy a sikerhez nagyobb szükség van rá, mint a tehetségre.
Most is csak azt kell mondjam, amit már sokszor, hogy az írók a maguk zárt világából élesebben látnak bizonyos dolgokat, így az olvasás nem haszontalan dolog, hanem a világ megismerésének fontos eszköze.